III. középtávú fogyasztóvédelmi politikáról

(2007-2013)

2. számú melléklet a 8441-1/2007-SZMM számú kormány-előterjesztéshez

III. középtávú fogyasztóvédelmi politika (2007-2013)

A III. KÖZÉPTÁVÚ FOGYASZTÓVÉDELMI POLITIKÁBAN TERVEZETT KORMÁNYZATI
INTÉZKEDÉSEKRŐL

    Az Új Magyarország Kormányprogram leszögezi: „Az erős fogyasztóvédelem a jól működő
gazdaság elengedhetetlen feltétele. Az erős fogyasztóvédelem nemcsak növeli a verseny
tisztaságát, védi a fogyasztók egészségét, biztonságát, anyagi érdekeit, csökkenti
kiszolgáltatottságukat a piacon erőfölényben lévőkkel szemben, hanem érvényt szerez az
„értéket a pénzért” elv érvényesülésének és ezzel nemcsak fogyasztóként, de adófizetőként is
védi a köztársaság polgárait.”
    A rendszerváltozást megelőző évtizedekben a minőségi szempontok érthetően háttérbe
szorultak, hiszen csak korlátozott lehetőség volt alternatív termék vagy szolgáltatás
igénybevételére. A demokratikus érdekérvényesítési intézmények hiánya, illetve korlátozott
volta következtében hatékony fogyasztóvédelem és tudatos fogyasztói magatartás létre sem
jöhetett.
A rendszerváltozást követően, történelmileg rendkívül rövid idő alatt változott meg a
gazdaság, illetve a piac szerkezete. Kialakult a gazdasági verseny, a fogyasztók a termékek és
szolgáltatások bő választékával találkozhatnak. A cégek multinacionalizálódtak, a
fogyasztókat akciókkal csalogatják üzleteikbe, és a ma még működő kisebb vállalkozások is
igyekeznek megfelelni a piac növekvő elvárásainak. A változást felerősítette az Európai
Unióhoz történt csatlakozás, valamint a technológia rohamos fejlődése. A fogyasztó ezen új
kihívásoknak ilyen rövid idő alatt nem tudott megfelelni, a termékek és az új típusú
szolgáltatások (pl. e-kereskedelem) megismerése a fogyasztó számára jelentős kihívást teremt.
Magyarország fogyasztói társadalom lett, de egyúttal jelentkeztek a mindig irigyelt nyugati
fogyasztói társadalmak kevésbé irigyelt problémái is.
A mai Magyarország fogyasztója az egyre inkább nemzetközivé váló termelési és
szolgáltatási lánc végén nehezen képes eligazodni a rázúduló áru-, szolgáltatás- és az
ezekhez kapcsolódó információözönben. Nincs mindig birtokában azoknak az
információknak és ismereteknek, amelyek lehetővé tennék, hogy a pénzét valóban az
elképzelései, érdeke, szükséglete szerinti biztonságos termékekre, és tisztességes feltételekkel
működő szolgáltatások igénybevételére költse el. Ennek következtében a fogyasztó egyre
kiszolgáltatottabbá válik, és nem az eseményeket befolyásoló, hanem azzal sodródó
szereplővé.
    A Kormány eltökélt szándéka ezért annak elérése, hogy a gazdálkodó szervezetek meg se
kíséreljék a nem biztonságos termékek forgalmazását, a fogyasztók megtévesztését a
szolgáltatások feltételeinek bonyolult jogi megfogalmazásával, a fogyasztók tájékoztatásának
hiányára építve. Ne tehesse meg egyetlen cég sem, hogy erőszakos üzletpolitikai módszereket
alkalmazzon a védtelenebb fogyasztókkal szemben, s ezzel kényszerítse rá silány minőségű,
vagy máshol olcsóbban megvásárolható termékek vásárlására. Ne kísérelje meg a minőségi
kifogás alapjául szolgáló bizonylat vagy jótállási jegy átadásának elmulasztását, és ezzel
felelősségének elhárítását.

    A fogyasztók részéről is kialakult egy érzékenység aziránt a politika iránt, melynek célja
egy olyan fogyasztóvédelem kialakítása, mely növeli a verseny tisztaságát, védi a fogyasztók
egészségét, biztonságát, anyagi érdekeit, csökkenti kiszolgáltatottságukat a piacon
erőfölényben lévőkkel szemben, és élővé teszi az „értéket a pénzért” elv érvényesülését. A
fogyasztóvédelmi politikát modern, európai mederbe kell terelni, fel kell számolni azt a
szemléletet, hogy Magyarországon mindent el lehet adni, mert gyenge a fogyasztóvédelem, és
a vásárlók sem olyan kritikusak, mint más tagországokban. Egy nagy társadalompolitikai
kihívásról van szó, amelynek úgy lehet megfelelni, hogy a fogyasztók maguk mögött érezzék
a kormányzatot, illetve annak intézményrendszerét.
A következő időszak átmeneti abból a szempontból, hogy ugyan jelen van és bővül a jogaival
tisztában lévő és azt érvényesíteni képes fogyasztói réteg, de még többségében vannak azok,
akik megvédésére csak egy érdemben megerősödő civil szerveződés és maga az állam képes.
Ezért a Kormány feladata egyfelől a polgárok segítése, a civil szervezetek megerősítése,
amely hosszabb folyamat, másfelől az állam hatósági feladatainak hatékonyabb ellátása,
elsősorban a leginkább kiszolgáltatottak érdekében.
A Kormány új fogyasztóvédelmi politikájának elsődleges célja a fogyasztók és ez által a
polgárok biztonságérzetének az erősítése, és ezzel párhuzamosan az érdekeit megvédeni
képes, tájékozott, tudatos fogyasztóvá formálás. A Kormány meggyőződése, hogy éppen a
hatékony fogyasztóvédelemmel segítheti a polgárok igényének teljesülését: a tisztességes
munkával szerzett fizetésük biztonságos elköltését. A jó minőségű termék és szolgáltatás, a
tisztességes kereskedelem biztosítása a kormány mellett csak valamennyi szereplő – a
termelő, a szolgáltató, a kereskedő és természetesen a fogyasztó – közreműködése esetén
lehetséges. Az új fogyasztóvédelmi politika ezért minden szereplőre számít, mert a maga
helyén mindenkinek megvan a felelőssége.
A Kormány ezért célul tűzi, hogy a fogyasztóvédelem váljon össztársadalmi üggyé, amely
egyfelől a tudatos, önálló érdekérvényesítésre képes fogyasztói magatartás általánossá válását,
a civil fogyasztóvédelmi szervezetek érdekérvényesítő képességének növelését, másfelől a
gyártók, forgalmazók, szolgáltatók ez irányú társadalmi felelősségvállalásának
megvalósulását jelenti.
A Kormány időről-időre ki fogja jelölni azokat az érzékeny területeket és helyszíneket,
amely minden embert érint és ahol fokozott ellenőrzésre van szükség. A Kormány
hangsúlyozza azt is, hogy léteznek területek (feketepiac), ahol nem biztosíthat védelmet a
fogyasztó számára. Ennek alapján folyamatos, célzott ellenőrzési tevékenységet kell kifejteni
azokon a helyszíneken, ahol a fogyasztók nagy száma vásárol. Ezek a helyszínek az
üzletközpontok, hipermarketek, szupermarketek. A fogyasztók ugyanis itt költik el pénzük
legnagyobb részét, nagyobb mennyiségben és rendszeresen vásárolnak, fokozottabban vannak
kitéve érdekeit veszélyeztető jogsértéseknek. Az ellenőrzéseket azokra a termékcsoportokra
kell koncentrálni, melyek közvetlen elfogyasztásukkal vagy használatukkal veszélyt
jelentenek a fogyasztók egészségére, biztonságára, anyagi érdekeire:
• élelmiszerek,
• vegyszerek,
• kozmetikumok,
• gyermekjátékok,
• festett textiltermékek,
• műszaki cikkek,
és azokra a szolgáltatásokra, amelyekkel nap mint nap találkoznak és problémát okozhatnak:
• közszolgáltatások,
• pénzügyi szolgáltatások,
• megszokottól eltérő kereskedelmi formák,
• beteg- és ellátotti szolgáltatások.
A fogyasztók érdekeit a piacgazdaság jelenlegi fejlettségi szintjén, a fogyasztói jogokat és
érdekeket világosan meghatározó szabályoknak, és hatékonyan működő intézményeknek kell
védeniük. A globális gazdasági együttműködés új veszélyforrások felbukkanásával jár,
mely tovább növelte a fogyasztóvédelmi garanciák iránti igényt. A fogyasztás világát is
alapvetően érintő új kihívásokra fogyasztóként is képessé kell tennünk mindenkit arra, hogy
megállja helyét, sikeres, szuverén önvédelemre képes állampolgár legyen.
A fogyasztók kiszolgáltatottságának felszámolására a megoldást a fogyasztóvédelem
társadalmasítása jelenti, kiegészítve a fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó állami, civil, és
önkormányzati szervezetek tevékenysége összehangolásának és hatékonyságának javításával.
Mindezen törekvések érdekében a Kormány jelen 7 évre szóló fogyasztóvédelmi
politikájában célul tűzi ki a tisztességes verseny és a fogyasztó biztonságának
megerősítését:
• a fogyasztóvédelem társadalmasításával, vagyis a társadalom önvédelmének
megerősítésével, mely eredményezi a tudatos fogyasztói magatartás kialakulását, és a
fogyasztó kiszolgáltatottságának felszámolását, továbbá a civil szektor
fogyasztóvédelemben betöltött szerepének megerősödését.
• egy erős és hatékony fogyasztóvédelmi hatóság kialakításával, mely alkalmas lesz a
határozottabb állami fellépésre és szerepvállalásra.

A FOGYASZTÓVÉDELMI POLITIKA FŐ PRIORITÁSAI

A fogyasztóvédelem társadalmasítása (a társadalom önvédelmének megerősítése)
A társadalom önvédelmének legjelentősebb elemei:
• tudatos fogyasztói magatartás kialakítása
• fogyasztóvédelmi civil szervezetek megerősítése
• társadalmi párbeszéd
• nyilvánosság.
A fogyasztói közérzet javítása érdekében szükség van a fogyasztóvédelem széles körű
társadalmi alapokra helyezésére, törekedve a mainál erősebb tudatos fogyasztói magatartás
elősegítésére. A tudatos fogyasztók körültekintőbbek a vásárlásoknál, szolgáltatások
igénybevételénél. A termékek kiválasztása alkalmával ismerik azokat a tájékoztató adatokat,
amelyek figyelembevételével hozzák meg döntésüket. Képesek arra, hogy önállóan,
közvetlenül is érvényesítsék jogaikat.
A társadalmasítás lényege a tudatos fogyasztóvá nevelés. A fogyasztók tájékoztatását és
oktatását kell ösztönözni, támogatni, mert akkor érhető el az a tudatosság, mely alkalmassá
teszi a fogyasztót érdekei védelmére. A fogyasztó biztonságának erősítését célzó oktatási
tananyagot kell beépíteni az iskolai és iskolarendszeren kívüli képzésbe. Ezen keresztül a
fogyasztók tisztában lesznek jogaikkal és kötelességeikkel, és ennek tudatában választják meg
cselekedeteiket, vásárolnak termékeket, és vesznek igénybe szolgáltatásokat. Az állam
elsősorban a tájékoztatás és oktatás mellett ott segít, hogy kiszűri a fogyasztókat fenyegető
veszélyhelyzeteket, így minél kevesebb konfrontációra kerül majd sor a gazdálkodó
szervezetek és a fogyasztók mindennapi viszonyában.
A társadalmasítás sikere nagyban függ attól, hogy a gazdálkodó szervezetek tudatának
átformálása is megtörténjen. A kormányzat ezért feladatának tekinti, hogy minél több olyan
lehetőséget teremtsen, ahol tájékoztatják a gazdálkodó szervezetek képviselőit arról, melyek a
fogyasztóvédelem fejlődésének irányai, milyen hatósági fellépésre számíthatnak, orientálva
ezzel is a fogyasztói érdekeket fokozottabban figyelembe vevő jogkövető magatartás
elfogadására. A társadalmasítás haszna a fogyasztók általános közérzetének javulásához
vezet, mert vásárlásaikat és a szolgáltatások igénybe vételét körültekintőbben fogják
megszervezni, egészséges kritikát fognak gyakorolni a gazdálkodó szervezetek, sőt, saját
maguk felé. Képesek lesznek arra, hogy önállóan, közvetlenül érvényesítsék jogaikat.
Az európai fogyasztóvédelemben a társadalmi szervezetek, civil mozgalmak szerepe, súlya
- a hatósági szerephez képest is - jelentősebb, sok esetben a civil kezdeményezések legalább
olyan komoly eredményeket érhetnek el, mint egy hatósági témavizsgálat. A társadalmi
szervezetek támogatása tehát szükségképpen hozzájárul a fogyasztóvédelem egészének
jelentős fejlődéséhez. Az állam feladata ezen a területen a folyamatos, kiszámítható és
eredményorientált anyagi támogatás biztosítása, részben közvetlenül költségvetési forrásból,
részben a hatóságok által kiszabott bírságösszegekből való a jelenleginél nagyobb arányú
részesedéssel.

    A tudatos fogyasztói magatartás és az erősebb civil fogyasztóvédelmi szervezetek
érdekérvényesítésének elősegítése, továbbá az alternatív vitarendezés fórumainak, a
Békéltető Testületek működtetése és fejlesztése a hatósági tevékenység mellett
kulcsfontosságú. Az állami fogyasztóvédelmi hatóságok hatósági jogkörük révén, és annak
határain belül alkalmasak a jogkövető magatartás kikényszerítésére, míg a civil szervezetek a
nyilvánosság erejével, és a hatásköri határoktól mentes korlátlanabb szereplésükkel tudnak
fellépni a fogyasztói érdekek érvényesítése tekintetében. Az önkormányzatok a helyi
adottságokról történő felvilágosítással, adatszolgáltatással, és együttműködéssel tudnak
közreműködni a fogyasztói jogok védelmében.
Ösztönözni kell ezért a civilek, az önkormányzatok és az állami szervek közösen
megoldható feladatainak együttes végrehajtását, tipikusan az ügyfélszolgálatok, tanácsadó
irodák közös működtetését.
A civil szervezetek tevékenységének jelentős részét képező tájékoztatási tevékenység
támogatása jelentős mértékben járulhat hozzá a tudatos fogyasztóvá nevelés tárgyköréhez.
Mind a hatóságoknak, mind a civileknek közelebb kell kerülniük a fogyasztókhoz a
tájékoztató anyagok közvetlenebb eljuttatásán és a tartalmak célcsoport-centrikus
összeállításán keresztül.
A kormányzati szándékok, a fogyasztói érdekek és a szakmai teljesíthetőség összehangolása
végett szükséges a jogalkotási és jogalkalmazási folyamatban egy új típusú párbeszéd
mechanizmus kidolgozása.

A Fogyasztóvédelmi Tanács létrehozásának célja, hogy a kormányzati szintű
döntéshozatalban résztvevők, a társadalmi szervezetek képviselői, illetőleg a jogszabályok
betartására kötelezettek valódi és működő konzultációs lehetőséget kapjanak a koncepcionális
kérdésekben, a jogszabályok megalkotásának folyamatában és a stratégiai jellegű
jogalkalmazási kérdésekben egyaránt. Az érdekegyeztetés országos szinten tripartit
rendszerben - az állami, kormányzati oldal, a civil szervezetek, valamint a szakmai
szövetségek részvételével - kell, hogy működjön, ágazati és regionális szinten pedig a civilek
és a szakma bekapcsolódását lehetővé tévő módon, annak érdekében, hogy a döntéshozatali
folyamatban valódi részvételt lehessen biztosítani az érdekeltek számára.
A nyilvánosságot a pozitív magatartások szolgálatába is be kell állítani. Közös interaktív
portálok működtetésével el kell érni, hogy bárki, aki fogyasztóvédelmi információhoz
szeretne jutni, ezt megtehesse és felkészülten tudjon vásárolni. E portálokon megtalálhatóak
lesznek azok a jogszabályok, melyek ismerete elengedhetetlen a biztonságos vásárlás
szempontjából. Szerepelni fognak rajta a negatív és pozitív listák a jogsértő, illetve
fogyasztóbarát gazdálkodó szervezetekről. Megismerhetik az érdeklődők azokat a termékeket
és intézkedéseket, melyeket a fogyasztóvédelmi hatóságok ellenőrző-feltáró munkájának
eredményeképpen hoznak, illetve veszélyes, nem biztonságos termékeknek minősülnek
nemcsak Magyarországon, hanem az Unió bármely tagállamában. Az információk a piac
fogyasztókat érintő kihívásaira azonnali vagy preventív választ fognak adni, és tájékoztatják
őket az éppen aktuális veszélyekről.

Erős és hatékony állami szerepvállalás

A fogyasztó közérzete akkor javulhat, ha a fogyasztóvédelem és a piacfelügyelet felső

szintű irányítása erős. A hazai fogyasztóvédelemben így továbbra is elsődleges fontosságú

az állami intézmények, hatóságok erőteljes szerepe. A hatékony fogyasztóvédelemhez

hatékony szervezetet, széleskörű felhatalmazást, egyértelmű hatáskört kell biztosítani. A

fogyasztók biztonságát elsősorban azon termékek tekintetében, amelyek az életét-egészségét

veszélyeztetik, a teljes ellátási lánc – a gyártó, importőr, forgalmazó – viszonylatában meg

kell teremteni. Ebbe beletartozik a fogyasztók tájékoztatása és a vagyoni érdekeinek védelme.

A regionális fogyasztóvédelmi felügyelőségeket a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség

közvetlen irányítása és felügyelete alá kell rendelni. Így biztosítható a leggyorsabban az

egységes és hatékony jogalkalmazási gyakorlat, az igazságos és jogkövető magatartást

ténylegesen is biztosító bírságpolitika kialakítása.

A fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó hatóságok közötti valódi, működő és hatékony

együttműködés szükséges ahhoz, hogy a jogsértések a lehető legnagyobb százalékban

legyenek felderíthetők. Ehhez szükséges az egyes hatósági hatáskörök áttekintése, ésszerű és

eredményes munkamegosztás megfogalmazása, valamint a fogyasztóvédelmi főhatóság mint

általános hatáskörű hatóság hatásköri prioritásának jogszabályi rögzítése. Az együttműködést

folyamatossá és hatékonyabbá kell tenni közös ellenőrzések megtartásával, és ebben a

hatóságok hatáskörét tükröző tevékenység érvényre juttatásával, és a szankciórendszer

valamennyi formájának tényleges alkalmazásával.

A települési jegyzők helyzetükből adódóan nehezen képesek a fogyasztóvédelmi feladatok

szakmailag megalapozott ellátására, ezért indokolt fogyasztóvédelmi határozataik

tekintetében a másodfokú feladatok területi fogyasztóvédelmi felügyelőségekhez történő

telepítése. Ezzel a lépéssel egyúttal biztosítható, hogy végre ténylegesen is javuljon az

együttműködés a jegyző, mint helyi fogyasztóvédelmi hatóság, illetve a területi

fogyasztóvédelmi felügyelőségek tekintetében.

A jogsértéseket folyamatosan és ismételten elkövető cégek ellen valódi visszatartó erejű

bírságokra van szükség. A kiszabható pénzbeni szankciók mellett - ahol szükséges - élni kell

az üzlet bezárásának lehetőségével, ezen eszköz alkalmazásának lehetőségét pedig

egyszerűsíteni kell. Azokkal a cégekkel szemben, amelyek esetében a közigazgatási

szankciók nem használnak, új eszközöket kell keresni, így ki kell a fogyasztók

szempontjából súlyos és notórius jogsértőket zárni az állami megrendelések, támogatások,

pályázati lehetőségek rendszeréből, illetve élni kell a büntetőjogi következmények

alkalmazásával.

A hatóságok közötti együttműködés fejlesztése, valamint a vonatkozó jogszabályok

módosítása együttes eredményként hozhatja magával az eddig kisebb figyelmet kapott

ellenőrzési területek, így pl. az energiaszolgáltatók, valamint az egyéb pénzügyi, elektronikus,

távközlési szolgáltatások területén jelentkező problémák orvoslását, annak elérését, hogy a

fogyasztók minőségi szolgáltatást kaphassanak, érthetővé, követhetővé és kiszámíthatóvá

váljon a ma még túlságosan bonyolult számlázási rendszer.

A büntetések mellett alapvető fontosságú, hogy a pozitív magatartás előnyökkel járjon

és nyilvánosságot kapjon. A Kormány célja, hogy a felelősségteljes magatartást tanúsító

vállalkozások között „egyedül maradjon” a jogsértéseket halmozottan elkövető, a fogyasztói

jogvitákban automatikusan elutasító magatartást tanúsító gazdálkodó szervezet.

A jogszabálysértést elkövető cégek nevének megismerhetővé tétele jogos elvárás mind a

civil szervezetek, mind a széles értelemben vett közvélemény részéről. A hatóságok jelenlegi

nyilvánosságra hozatali lehetőségeiben rejlő ellentmondásokat és szükségtelen korlátozásokat

fel kell oldani, illetve haladéktalanul meg kell szüntetni. Kormányzati cél, hogy a fogyasztók

közvetlenül tudomást szerezhessenek a gazdálkodó szervezetek által elkövetett

jogszabálysértésekről, és olyan adatbázisok is rendelkezésre álljanak, amelyekből a fogyasztó

pontos képet kaphat az egyes kereskedők és szolgáltatók által elkövetett érdeksértésekről.

Az állami hatósági döntések közvetlen elérhetővé tétele mellett biztosítani kell az alternatív

vitarendezési fórumok, a békéltető testületek határozatainak, valamint a társadalmi

szervezetek által elvégzett felmérések, vizsgálatok tartalmának elérhetőségét is, részben a

civil szervezetek közvetlen, ez irányú támogatásával, részben a társadalmi szervezetek és a

hatóságok közötti kommunikációs kapcsolat fejlesztésének ösztönzésével.